Az 1956-os forradalom hatvanadik évfordulója – Ajkarendeken

Felszakadtak a sebek, előjöttek a régi emlékek, könnyeket csalt az emberek szemébe Toldi Éva tanár, újságíró 1956-ról tartott előadása, ami a végén baráti beszélgetésbe csapott át. A jelenlevők közül többen is elmesélték, hogyan élték meg az 1956-os forradalmat és szabadságharcot. Volt akinek ez akkor jó móka volt, de olyan is aki nem értette, hogy hova tűnt négy évre a férje. -A legrosszabb az volt, hogy nem tudtam mi volt a bűne, ha csak az nem, hogy engem vett el.- mesélte kicsit viccesen a 81 éves, nyugalmazott tanítónő Dallos Gizella.

 

Rendhagyó módon emlékeztek Ajkarendeken az 1956 os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára október 22-én. Míg mások a politika, a forradalmárok vagy az emberek szemszögéből közelítik meg a dolgokat addig Toldi Éva az előadásán a szakrális költészeten keresztül mutatta be azt, hogy milyen is volt 1956 a szocialista költők szemszögéből. A Népek Krisztusa, Magyarország címre hallgató előadásában az előzményektől a bibliai Jelenések könyvétől kezdve, a magyar költök verseivel vezetett végig bennünket azon, hogy a szocialista költők ráébredtek arra, hogy nem jó az a politika amit ők szolgálnak és megmutatta szembe fordulásukat a politikával. Vetítését, diával, Csizmadia Zoltán festményeivel illusztrálva, archív fotókkal és versekkel színesítette. Az est folyamán olyan költők művei szerepeltek mint Illyés Gyula, Márai Sándor, Nagy László, Zelk Zoltán vagy Váci Mihály. Ez utóbbi író, teljes átalakuláson ment át 1956-ban. Az Ő naplóján keresztül lettek felidézve a forradalom lépései, lefolyása. A magyar költők versei mellett korabeli hangfelvételek is megszólaltak, így többször hallhatta a maroknyi ember például Sinkovits Imrét verset szavalni. Toldi Éva arra is rámutatott, hogy 56 után, hogyan látták a költők a forradalmat. Ehhez Nagy Gáspár 1983-ban írodott  Öröknyár:elmúltam 9 éves című verse nyújtott segítséget. Ebben a műben ugyanis a szóvégződéseket szándékosan, szinte provokatív szándékkal nagy NI -vel írta a költő. Ez a végződés Nagy Imrére utalt.

 

egyszer majd el kell temetNI

és nekünk nem szabad feledNI

a gyilkosokat néven nevezNI!

(1983)

 

Záró gondolatként  Toldi Éva felállt, elnézést kért majd így szólt -Engedjék meg, hogy saját emlékeimet is elmondjam 1956 kapcsán. Hiszen akkor tud hiteles lenni egy megemlékezés ha olyanok beszélnek róla akik ezt átélték, megélték. Igaz akkor én még csak hat éves voltam, de vannak emlékeim. Emlékszem a légi szirénák hangjára, a szén illatára mikor anyám vizet melegített, az esti imádság alatt hallatszó fegyver ropogásokra. Elmesélte hogyan bujkáltak a pincébe, és hogyan vitték el nemzetőr édesapját a rendőrök.        

 

Története végén pár másodpercig néma csend töltötte be az ajkarendeki kultúrházat, majd az egyik hallgató rákérdezett arra, hogy Sinkovits Imre vajon mennyire volt nélkülözve 1956 után? Hiszen 1956. október 23-án Sinkovits Imre tízezres tömeg előtt szavalta el a Nemzeti dalt a Petőfi-szobornál, az esemény az 1956-os megmozdulás jelképe lett. Mivel Sinkovits túlságosan is a középpontba került ekkor, szerepvállalása miatt a hatalom eltiltotta a színháztól.

Gyorsan kiderült, hogy igazából Sinkovits-ot nem nélkülözték hiszen több díjat is kapott 1962-ben megkapta a II. Jászai Mari díját is, 1966-ban Kossuth díjat és még számos más elismeréssel is jutalmazták.

Egyszer csak felállt egy úr és megkérdezte – a jelenlevők közül ki volt ott 1956-ban ki volt kinn az ajkai forradalomban, mert én kint voltam -mondja – És tulajdonképpen akkor ezt mi fiatalon még csak egy nagyon jó bulinak tartottuk, fantasztikus volt ahogy ment a nép és harsogta -ruszkik haza!  – Majd egy kicsit később apámat így vártuk a kút tetején, kiabáltuk neki – Üresek a vagonok, menjenek a davajok! – Apám gyorsan leszállított bennünket a kútról és remegő hangon közölte -Ezt meg ne hallják. -Félt, hogy elvisznek minket.  Újabb döbbenet a teremben! Majd a csendet  a 81 éves Dallos Gizi néni törte meg, felállt és így szólt – én szeretném önnek megköszönni azt, hogy itt lehettem, szeretném megköszönni, hogy segített emlékezni. Ugyanis az én férjemet négy évre bebörtönözték 56 után. Nem tudjuk, hogy miért. Ha csak azért nem, hogy engem vett el feleségül mondta nevetve. Köszönöm szépen az emlékeket, és csak mondta és csak mesélt  56-ról . Elmondta azt, hogy hogyan bántak Pesten a Karády Katalinnal míg beszélőre várt. Zárszónak csak annyit mondott- Az a legszörnyűbb ebben az egészben, hogy magyar lőtte a magyart.

Vélemény, hozzászólás?